Szőrös farkak

Homoszexuális pornó videó!


Homoszexualitás az indiai filmben

homoszexBarátság (Dostana) címmel az indiai film fellegvárában, Bollywoodban is elkészült az első nagy költségvetésű romantikus melegkomédia, méghozzá élvonalbeli színészekkel részvételével, a legelismertebb producer bábáskodásával. Karan Johar szerint filmje a maga könnyed, szórakoztató módján kikövezi az utat egy Brokeback Mountain-típusú bollywoodi produkció előtt. filmben két ízig-vérig macsó pasi homoszexuálisnak tetteti magát, hogy abban a lakásban maradhassanak, amelyet csak lányok bérelhetnek, a harmadik lakó ugyanis egy lány, akire mindketten hajtanak. A Barátság a floridai Miamiban játszódik és kritikusai szerint nem nevezhető éppen áttörésnek a melegtémában. Még a szereplők is heteró bollywoodi szupersztárok, bár egyikük, John Abraham nyíltan kiállt meleg barátai és meleg rajongótábora mellett.
Tíz évvel ezelőtt hindu fundamentalisták még megtámadták azokat az indiai mozikat, ahol le merték vetíteni a homoszexualitás témájával komolyan foglalkozó első nagyobb indiai filmet. Deepa Mehta kanadai-indiai rendező Tűz (Fire) című alkotása, amely két középosztálybeli delhi háziasszony szerelméről szól, átment a cenzúrán, de a szélsőséges csoportok az indiai kultúrával és hagyományokkal szembenállóként bélyegezték meg. A filmet pár hónappal később ismét műsorra tűzték és gond nélkül vetítették, ám a bollywoodi producerek azóta is úgy óvakodtak a téma mélyebb tárgyalásától, „mint a tűztől”, maradtak az olcsó poénok és az ósdi sztereotípiák mellett. A Dostanában meglepetésre a bollywoodi álomgyár első számú szupersztárjai, félistenei vállalták a fő szerepeket, köztük a gyönyörű testű John Abraham, akit egyes fórumok a világ tíz legjobb pasija közé sorolnak, s aki egy strandjelenetben többet mutat meg testéből, mint bármely más vezető indiai férfiszínész valaha is (magyarán: alsónadrágra vetkőzik). (A producer szerint vajh miért ne mutogathatná a testét, ha az egyszer gyönyörű…?)
John Abraham szerint a film merő móka és kacagás, a forgatás során mégis gondosan ügyeltek arra, hogy “egyetlen közösség se érezze sértve magát”. A film kapcsán a bollywoodi szupersztár ráadásul nem is rejtette véka alá, hogy támogatja a meleg közösséget. „Minden hatalmat nekik! (…) Én tisztelem meleg rajongóimat és vannak meleg barátaim” – mondta egy interjúban.
Óvatosabban nyilatkozott és a hatályos törvények betartására intette a melegeket Abraham filmbéli partnere, Abhishek Bachchan, az első számú indiai filmcsillag, Aishwarya Rai férje, aki maga is az egyik élvonalbeli férfisztár Indiában. A komédia helyenként meglehetősen sztereotip módon ábrázolja a homoszexuális férfiakat, de a témát eddig szigorú tabuként kezelő és a homoszexualitást törvényileg üldöző Indiában ez is nagy áttörés. Karan Johar producer szerint indiai körülmények között a Dostana ugyanolyan bátor film, mint a Túl a barátságon Amerikában, s a két férfisztár részéről ugyancsak nagy bátorságra vall, hogy vállalták a főszerepet a Tarun Mansukhani rendezte vígjátékban, ráadásul teljes odaadással tették a dolgukat. Amikor Madhur Bhandarkar nemrégiben színészeket keresett ‘Fashion’ című filmjéhez a homoszexuális divattervezők szerepére, az ajánlatot tucatnyi filmszínész utasította vissza.

Indiai melegaktivisták szerint bár a Dostana tele van közhelyes ábrázolásokkal, mégis nagy szó, hogy első ízben egy indiai filmben heteró pasik már ki merik magukat adni melegnek, amire korábban nem volt példa. A Dostana a sztereotípiák ellenére is óriási szolgálatot tesz, mert tudatosítja a nézőkben a melegek puszta létét, továbbá azt, hogy ezek az emberek sem valamiféle szörnyszülöttek, sőt például John Abraham szerepeltetése kimondottan cáfolja azt a közhelyet, hogy a melegek nőiesek. Azzal, hogy Boman Irani (a filmbéli meleg lapkiadó) nyíltan sóvárog John iránt, azt mutatja, hogy egy férfi is lehet a vágy tárgya, de a legfontosabb üzenete a filmnek még is az, hogy az édesanya elfogadja fia (vélt) homoszexualitását.

A filmet, amely a producer szerint “vidám, de nem sértő”, elővigyázatosságból az amerikai Miamiban forgatták, s a két ízig-vérig macsó egyebek közt azzal juttatja kifejezésre tettetett homoszexualitását, hogy csicsás ingekben és kézenfogva flangálnak a floridai strandon. (De még öltönyösen, aktatáskával is karon fogják egymást.) Karan Johar azt állítja, hogy (e közhelyes jelenetek ellenére) filmje sehol sem sérti a melegeket, s bár szórakoztató módon tárgyalja a homoszexualitást, de ez nem megy az emberi méltóság rovására.
A hősnő szerepét az egyik legszebb és leghíresebb indiai színésznő, Priyanka Chopra volt szépségkirálynő alakítja, de szerepel benne egy másik női szupersztár, Shilpa Shetty is, míg Bobby Deol a férficsillagok számát gyarapítja. Egy meleg lapkiadó szerepét vállalta egy másik vezető bollywoodi sztár, Boman Irani, aki a filmben munka ürügyén keresi fel a lányt, de valódi célja meglesni a két, melegnek vélt pasit. A fő üzenetet azonban az egyik álmeleg pasinak a turpisságba be nen avatott édesanyja hordozza, aki először megdöbben fia „nem hagyományos szexuális irányultságán”, de aztán áldását adja a vélt szerelmi kapcsolatra.
Az első igazi melegfilm Indiában egy 12-perces rövidfilm volt, amely az egyik legismertebb indiai meleg regényíró, R. Raja Rao elbeszélése alapján készült. Az 1996-os BOMgAY-t bemutatták fesztiválokon és magánvetítéseken, a média is felfigyelt rá, de soha nem került a mozikba.
A regény és a Riyad Wadia rendezte film a bombay-i Victoria pályaudvar fenséges illemhelyein játszódik. Egy mindenre kész színész, Rahul Bose még arra is hajlandó volt, hogy a passzív fél szerepét alakítsa egy homoszexuális aktusban. Az imázs nélküli színész nem ismer gátlásokat, bármikor letolja a nadrágját a kamera előtt és bármilyen szexuális aktusra hajlandó. Mint mondja, azért, mert nem befutott színész, „nincs imázsa” és így veszítenivalója sem.
Nincs az az obszcén szerep, amit ez az önmagát marginálisnak valló színész el ne vállalna: ha kell, anyaszült meztelenül mutatkozik (Split Wide Open), beszélget a péniszével (Pyaar Ke Side Effects), maszturbál (English August), megpróbálja elveszíteni szüzességét (Mumbai Matinee) vagy – merőben csak kedves barátja, a rendező kedvéért – letolja a gatyáját és hagyja magát seggbe kúrni (BOMgAY). Szexuális színezete van másik két filmjének is (Bombay Boys, Everybody Says I’m Fine).
Karan Johar, a Dostana producere már 2003-ban megpróbálkozott a melegtéma feldolgozásával, de a Kal Ho Na Ho (Talán sosem jön el a holnap) című produkció főszereplői még nem mentek el odáig, hogy melegnek adják ki magukat: a cselekmény fő poénja abból állt, hogy tévesen melegnek nézték őket.
A filmben egy bejárónő rajtakapja gazdáját egy másik férfival az ágyban és szentül meg van győződve arról, hogy gazdája homokos lett, a férfiak szerelmesek egymásba.
A kasszasikerben Shah Rukh Khan, a metroszexuális szupersztár és egy másik vezető indiai színész, Saif Ali Khan szemérmetlenül, minden visszafogottság nélkül alakítja az erősen homoszexuális színezetű karaktereket.
Shah Rukh Khan, az első számú indiai férfisztár, számos csibészfilm és hősi eposz izmos főszereplője, Aman Mathur szerepében megismerkedik Rohittal (Saif Ali Khan), a gazdag, de félénk manhattani indiaival.
Egy átmulatott éjszaka után, amelyben berúgtak, Rohit ágyában ébrednek, s a gazdag férfi házvezetőnője, egy idősebb indiai hölgy, meglátja őket az ágyban és azt hiszi, hogy gazdája homokos lett.
Ez a kétértelmű helyzet könnyedén végigvonul az egész filmen, s nem sértő a melegekre sem. A nézők felnevetnek, valahányszor meglátják a bejárónő ámuló arcát.
A Dostanához hasonlóan a Kal Ho Na Ho is Amerikában – New York indiai közösségében -játszódik, s egyik erőssége a zenéje. A rendező, Nikhil Advani nagyon nyitottan felvilágosultan nyilatkozott a homoszexuálitásról egy interjúban.
Advani „csodálatos szexuális alternatívának” nevezte a homoszexualitást, amelyet senkinek sincs joga megbélyegezni. Tagadta, hogy sértő módon ábrázolta volna a homoszexualitást és azt mondta, hogy soha nem akarta kifigurázni, karikírozni, kigúnyolni a melegeket.
A rendezőnek bevallottan sok homoszexuális barátja van. Örül annak, hogy a két nagy sztár vállalta a szerepét és boldog lenne, ha tudná, hogy filmje segített némelyeknek felvállalni másságukat.
Karan Razdan ’Girlfriend’ című 2003-as produkciója kickboxoló, férfigyűlölő gyilkosnak festi le a főszereplőnőt, aki szabad idején vízvezeték-szerelői hajlamainak hódol. A fő mondanivalóként egy jófiú megpróbálja a „megtéríteni” a rosszlányt. Bár a Shiv Sena fundamentalista szervezet megpróbálta ezt is betiltatni, a hűhó csak nagy ingyenreklámot jelentett a filmnek, amelyre özönlött a férfiközönség a mozikba.
Az amerikai ’Philadelphia’ indiai megfelelőjének tekinthető a ’My Brother Nikhil’ c. film (2006), amely kivételesen mellőzi a közhelyeket és tisztességesen ábrázolja a fiú melegségével és HIV-fertőzöttségével szembenéző családot. Az Onir nevű rendező filmje azonban nélkülözte a nagy sztárokat, ezért a kritikusok dícsérete ellenére sem vonzott tömegeket a mozikba.
A homoszexualitás témáját érinti Amol Palekar veterán bollywoodi sztár, színészből lett rendező új filmje, a Quest (Keresés) is. A film azzal kezdődik, hogy egy feleség megtudja, férjének viszonya van egy másik férfival.
Palekar rá akarja kényszeríteni az álszent indiai társadalmat, hogy őszintén szembenézzen ezzel a kérdéssel, amelyet hajlamos a szőnyeg alá söpörni. – Az emberek természetellenesnek tartják a homoszexualitást, pedig nem az – jelentette ki az 1960-70-es évek jelentős indiai filmszínésze.
Az indiai álomgyárban, Bombayben készült filmek gyakran poénkodnak a melegek rovására. Palekar filmje komolyan foglalkozik a témával: a feleség vívódik, vajon másként reagált volna-e, ha férje egy nővel tartott volna fenn házasságon kívüli viszonyt.
A férfiak közti első csók Manesh Dattani ’Mango Souffle’ című filmjében csattant el, igaz, a víz alatt. A 2002-es produkcióban egy férfi megküzd a homoszexualitásával.
Nem kifejezetten a homoszexualitásról szól, de több ponton ezt a témát is érinti minden idők egyik legnagyobb indiai filmje, a Manish Jha rendezte ’Matrubhoomi’, amelynek alcíme Egy nemzet (vagy ország) nők nélkül.
A 2003-ban forgatott indiai-francia filmnek van egy gay guy-ként megjelölt szereplője, akit egy Imran nevű ismeretlen színész alakít. Imran egy transzvesztita, aki nőnek öltözve nőpótlékot kínál a falusi színpadon az őrjöngő férfiközönségnek. Homokos a filmben a házasságközvetítő, Jagannath panditji (Piyush Mishra) is.
A történet a nem túl távoli jövő Indiájában, a „nők nélküli országban” játszódik, ahol a szexuálisan begerjedt férfiak kénytelenek pornográfiával, más férfiakkal és állatokkal beérni. A kielégületlen pasik pornót nézni járnak össze vagy férfibajadérok (nőnek öltözött indiai táncosok) erotikus, kihívó showműsorát nézve őrjöngenek. A film egyik jelenetében a pornót néző férfiak egyike felajzottan az istállóba megy, ahol jobb híján egy tehenet hág meg.
A drámai nőhiányt kihasználják szélhámosok is, akik fiúkat öltöztetnek be lánynak és adnak el feleségnek. (A Matrubhoomi egyik jelenetében szertartás közben derül ki a menyasszonyról, hogy valójában fiú…)


Egymásra találni

Lassan kúszik fel a nap az égre, de fénye már megvilágítja a Balaton vizét. Csak a hullámok csobogása, a fák lombjai között motozó szellő suhogása, és a madarak csicsergése hallatszik. Mi ketten hallgatunk, de csodás ez a kettőnk közötti csönd is. Nem feszélyező, sőt, inkább meghitt. Persze, eleget beszéltünk már, az egész éjszakát ezzel töltöttük. Most már hajnalodik, mégsem vagyok álmos. Az este még őrizte a levegő a nappali kánikula után a meleget, de most már hűvös van. Mégsem mozdulnék, hogy menjünk be a partról, nem akarom megtörni ezeket az egymásra találás örömétől édes perceket.
Talán sosem válik az álmom valóra, és ennél közelebb már nem fogunk kerülni egymáshoz, de nekem ez is elég. Van annyira fontos nekem, hogy már csupán a barátsága is boldoggá tegyen.
Pedig egy évvel ezelőtt még elképzelni sem tudtam, hogy valaha is örülni tudok még az életnek. Akkor azt hittem, soha többé nem tudok már megbízni valakiben annyira, hogy közel engedjem magamhoz, és megnyíljak előtte. Amikor ott kellett állnom a barátom esküvőjén, mert feltunő lett volna, ha nem megyek, már akkor tudtam, hogy nem maradhatok otthon. Nem fogom kibírni, hogy nap mint nap lássam őt, és úgy tegyek, mintha nem akarna szétszakadni a szívem. Szerettem a munkám az iskolában, s nem számított az sem, hogy nem fizettek meg túlságosan. Meg volt minden, ami szerény igényeimnek kellett. Nem az anyagiak ösztökéltek arra, hogy új állást keressek Pesten, de ez legalább ürügynek jó volt.
De aztán amikor már a világhírű cég munkatársaként először beléptem az irodaház üvegajtaján, csak megcsapott engem is a büszkeség. És a zömében fiatal csapatban olyan szeretettel fogadtak, hogy rájöttem: életem legjobb döntése volt, amikor kiléptem a régi keretekből. Belevetettem magam a munkába, és élveztem a sikert. Tavaszodott, és én is úgy éreztem, hogy megújulok, akárcsak a természet. A tagjaimban frissen zsibongott az erő, és már reménnyel néztem a jövőbe. És aztán minden örömök betetőzéseként megjött Artúr.
Akkor már tudtam, hogy nem Melinda a főnök, mint hittem eleinte, hiszen ő vett fel a céghez. Csak helyettesítette Artúrt, amíg ő külföldi fejtágítón volt. Mondták ugyan a többiek, hogy jó fej a főnök, s bár megköveteli a minőségi munkát, de egyébként aranyember, vajszíve van, ha nem élnek vissza a jóságával, ragyogóan ki lehet jönni vele. De arra mégsem számítottam, hogy ilyen bizalmas kapcsolatban van a beosztottjaival. Amikor először találkoztunk, elcsodálkoztam, hogy teljesen úgy viselkedik velük, mint ha csak egy lenne közülük. Velem is nagyon közvetlen volt az első perctől kezdve, és nagyon a szívembe zártam ezért.
Aztán az idők folyamán megtanultam tisztelni tudását, munkabírását, határozottságát. Csendes természete jó humorral párosult. Nem tudom, mikor lett a csodálatomból szeretet, és a szeretetemből lassan szerelem, de ma már ő tölti ki az életem, a gondolataim.

Ezt az egész balatoni csapatépítő víkendet életem legboldogabb napjai között fogom számon tartani. Akkor is így lenne, ha ma este végre nem szedtem volna össze a bátorságom, hogy megnyíljak felé, és választ kapjak a kérdésre, ami oly régóta kínoz, hogy igaz-e. Az egész napot együtt töltöttük a többiekkel, de a diszkóba már sem neki, sem nekem nem volt kedvem menni. Inkább kihívtam egy sakkpartira.
– Ne kezdj Artúrral, mindenkit tönkrever! – intett Laci, de én csak sejtelmesen mosolyogtam.
Aztán amikor rövid időn belül kétszer is mattot adtam neki, elárultam a titkot:
– Tartozom egy vallomással. Én otthon már 8 éves korom óta tagja voltam a helyi sakk-klubnak, és szép számú bajnokságot megnyertem. Országos versenyeken is elég jó helyezéseket értem el.
– Nahát, szóval egy profitól kaptam ki?! Jó, hogy elárultad, legalább nem fog annyira égni a pofám a többiek előtt, amikor rákérdeznek az eredményre. – nevetett rám.
– És mostanában is versenyzel még?
– Nem, nem. Abbahagytam. Amikor eljöttem otthonról, a klubot is otthagytam. Azóta tulajdonképpen nem is sakkoztam. Ez most nagyon jólesett.
– Hiányzik az otthonod? Vagy megszoktál már itt? – kérdezte kis hallgatás után.
– Nem, egyáltalán nem hiányzik. Egy percig sem bántam meg, hogy eljöttem. Életem legbölcsebb döntése volt.
– Mivel is foglalkoztál otthon? Oktatástechnikus voltál, ugye jól emlékszem?
– Igen.
– Ez azért érdekesebb munka, nem? És jobban is fizet.
– Sokkal jobban. És mondjuk én a HTML-ezéssel is jól megvagyok, de otthon se a munkával volt bajom. – Haboztam egy kicsit, félvén attól, amerre a beszélgetés kanyarodhat, de végül csak kiböktem. – Még csak nem is a pénzzel.
– Akkor? – nézett rám kérdően.
Hallgattam egy sort, kerestem a szavakat. Nem voltam biztos abban, hogy tényleg helyes-e elmondanom, de ha már belekezdtem…
– Hát… tudod, volt otthon valaki… akivel kapcsolatom volt. De aztán… vége lett. És egy kisvárosban óhatatlan, hogy össze ne fussunk időnként. Ráadásul a családjaink is közeli kapcsolatban állnak egymással… Szóval nem volt egészséges, hogy nem bírtam kiverni a fejemből, és tudtam, hogy ha otthon maradok, ez sokáig így lesz. Ezért akartam eljönni.
Artúr figyelmesen hallgatott, rámszegezve komoly, barna szemét. Aztán elhomályosodott egy kicsit a tekintete; befelé figyelt, a saját gondolataira.
– Megértelek – sóhajtotta végül.
Remegés kezdődött a gyomromban: Most, most! – súgta valami belülről. Most kérdezd meg!
– Tudom, hogy megérted – motyogtam félve. Aztán – ha már elkezdtem – bátrabban hozzátettem:
– Úgy sejtem: sorstársak vagyunk.
Kikerekedett a szeme egy pillanatra, aztán elkomorulva, vizsgálódva a szemembe nézett. Álltam a pillantását. Akartam, hogy lássa: őszintén beszélek.
– Tudod, a Laci szobája meg az enyém között lévő ajtó ritkán van bezárva, néha beszélgetni szoktunk munka közben. Pár hete épp beléptem a szobámba a másik ajtón, és akkor is csak félig volt behajtva ez a köztünk lévő. Laci szerintem észre se vette, hogy visszajöttem, épp ebédelni voltam. Hallottam, hogy beszélget valakivel, gondolom, valami közös ismerősötök volt, aki épp azt kérdezte, hogy: És Artúr hogy van, kiheverte már? Felfigyeltem a nevedre és azt hittem, hogy valami bajod van, beteg vagy, vagy ilyesmi. Aztán hallottam, amit Laci válaszolt. Azt mondta, hogy: Úgy tűnik, most már jól van, csak most megint ugyanolyan magányos, mint mielőtt összejött volna azzal a…
Megakadok, mert bár halkan beszélek, azért vannak körülöttünk mások is itt a szálló társalgójában. Ismerősök is.
– Szóval mondott egy nevet, ami nem női név volt – teszem hozzá még halkabban.
– És ezért gondolom, hogy sorstársak vagyunk – mondom hangsúlyozva. Aztán, hogy még inkább egyértelmű legyen: – Az én régi kedvesemnek se női neve volt.
Várok egy pillanatig valami reakcióra, de aztán nem bírom tovább, jobb híján felkapom a poharam, és az ivással igyekszem elrejteni a feszültségem.
Közben Artúrt figyelem, az arcát, hogy hogyan fogadja. Ijesztően komoly és egyre sápadó arccal hallgatott végig, de most már kezd visszatérni az arcába a szín. Megrebben a szempillája, és most már megkönnyebbültebb a tekintete, talán egy halvány mosolynak is felfogható a grimasz a szája sarkában. De aztán zavartan körülnéz, és hirtelen feláll.
– Nincs kedved sétálni egyet?
Megyek vele szótlanul, nekem is sokkal egyszerűbb, ha szem-és fültanúk nélkül beszélgethetünk tovább.
Már a kavicsos sétányon járunk, amikor megszólal:
– Az exbarátom mindig azzal dicsekedett, hogy messziről kiszúrja a melegeket, de szerintem sokszor tévedett. Rólad viszont biztos eszébe se jutott volna feltételezni…
Röviden felnevet, úgy folytatja: – Sakkbajnok, meleg… Mondd, mi érdekes fog még kiderülni rólad?
– Hát… – válaszolom vigyorogva – éjszakánként, amikor nem tudok elaludni, vérszomjas gyilkosságokat szoktam elkövetni…
– Az interneten. – teszem hozzá kacagva.
Artúr is velem nevet, érzem, hogy felszabadul közöttünk a hangulat.

És most itt ülünk a parton. Végigbeszélgettük az éjszakát, elmeséltük egymásnak lényegében az egész életünk, megosztottuk egymással legféltettebb titkainkat is. És tudjuk most már, hogy megbízhatunk egymásban. Tudjuk, hogy mi az, amiben különbözünk, és hogy mennyi minden van, amiben hasonlóan gondolkodunk.
De azért még van bennünk egy kis zavart tartózkodás is. Hisz nem csak kollégák vagyunk, hanem ő a főnököm is. És ez nem olyasmi, ami ne zavarna mindkettőnket abban, hogy még közelebb kerüljünk egymáshoz, még akkor se, ha ő is akarná. Mert ez az egy, amit gondosan kihagytunk a beszélgetésünkből: a kettőnk kapcsolata, az egymás iránti érzéseink. Artúr úgy viselkedik, mintha aki csupán barátsággal akar közeledni felém, és én is magamba rejtem, hogy többet is el tudnék képzelni.
Ha ennyi jut, hát ennyivel leszek boldog.

Kellemetlen görcs szorítja a gyomrom, félve szólalok meg:
– Biztos, hogy rám mered bízni az autód? Sose volt alkalmam sokat gyakorolni, és most már nagyon rég nem vezettem. Az út meg nagyon csúszós, és…
– Ne aggódj, nem téged foglak okolni, ha baj történik, ebben a rohadt időben egy tapasztalt vezetővel is történhet gikszer. De én már hullafáradt vagyok, épp elég volt eddig is koncentrálni. Ha tovább vezetek, valószínűbb, hogy baj lesz, itt meg mégse maradhatunk a semmi közepén, mert lassan belep minket a hó. Különben is, innen már úgyis csak te tudod az utat.
Megadom magam, látom rajta, hogy tényleg fáradt, és átülök a vezetőülésbe. Lassan hajtok, de persze ebben a hóesésben egyébként se lehetne gyorsan. Még szerencse, hogy itt csak később kezdett el esni, és még nincs túl sok hó az úttesten. És már nem is vagyunk messze.
Amikor vagy két-három hete felmerült, hogy eljövünk egy hétvégére a Zemplénbe friss levegőt szívni a sógoromék hétvégi házába, még ragyogó napsütéses ősz volt. Most meg itt van ez a hirtelen jött novemberi hóvihar! Nem csodálom, hogy Melindáék lemondták az utat. Én is bizonytalankodtam, de Artúr ragaszkodott a tervhez. Nagy volt a hajtás odabenn mostanában, és neki is bőven kijutott belőle. Elvégre rajta csattant volna az ostor, ha nem lettünk volna kész időben a melóval.
– Elegem van ebből a zajos városból – mondta. – Egész héten már csak az éltetett, hogy most kiszabadulhatok végre a természetbe, és csönd lesz körülöttem. A hegyek úgyis akkor a legszebbek, ha havasak.
Aztán amikor végre megérkezünk, és kiszállunk a kocsiból, magamban igazat adok neki: szinte harapni lehet a levegőt. És gyönyörű a táj!
De még munka vár ránk. Első utam a gázkazánhoz vezet, hogy beinduljon a fűtés és melegvizünk is legyen. Így is jó időbe fog telni, mire felmelegszik a kis ház. A nővérem nemrég járhatott itt, szépen ki van takarítva, írtam neki, hogy jövünk. A kandalló előtt egy halom fa bekészítve, gondolt rá, hogy erre is szükségünk lesz, ha nem akarunk megfagyni. Gyorsan begyújtok, amíg Artúr behurcolkodik. Aztán nekilátok vacsorát készíteni, ő meg eltűnik kint. Kilesek rá, a havat söpri a járdáról. Kimelegedve, kipirosodva jön be, de nem tetszik neki a benti levegő, mert a tűz mellé húzódik.
A forró tea kicsit átmelegít, aztán vacsi után a forró víz is segít, de a hálószoba hidege tüsszögésre késztet mindkettőnket. A franciaágyon ágyazok meg Artúrnak, magamnak meg az ablak melletti heverőn. De az ágyakból, és az ágynemuből is jeges hideg árad. Végül kitaláljuk, hogy a kandalló tüze mellett átmelegítjük a takaróinkat. De hiába az igyekezetünk, alulról még mindig fázunk. Én is csak forgolódok, ő sem alszik, pedig tudom, hogy fáradt. Végül odaadom a takaróm, hogy tegye maga alá, én megkeresem a harmadikat az ágyneműtartóban, és próbálom felmelegíteni azt is, de már nem nagyon ég a tűz, és a fa is elfogyott, nekem meg nincs kedvem felöltözni, kimenni újabb adagért. Így hát csak vacogom az ágyban.
De tudom, hogy nem csak a hideg okozza a remegésem. Belülről is jön az. Felizgat a helyzet, hogy itt vagyok kettesben, szinte karnyújtásnyira a Kedvestol, de nem tehetek semmit. Pedig néha azt gondolom, neki is vannak velem kapcsolatban hátsó gondolatai, de nem mer ő sem kezdeményezni. Most is forgolódik, pedig neki most már biztos elég meleg az ágya. Istenem, de jó lenne, ha odahívna maga mellé!
Még végig se gondolom, amikor megszólal:
– Megfagysz ott, gyere ide, bőven elférünk ketten is, és itt már elég meleg az ágy.
Egy döbbent pillanat után robban bennem a remény, és már megyek is. De még tartom a tisztes távolságot tőle.
– Na, most már tényleg tele van meleggel az ágy – nevet fel idegesen a saját buta viccén, hogy oldja a feszültségünk, de most nem sikerül. Csupa remegő görcs a gyomrom, érzem, hogy felém fordítja a fejét, és a sűrű homályban engem figyel. Ránézek én is.
Lassan megmozdul a keze, végigsimít az arcomon vele. Ennyi elég, hogy elpattanjon feszes húrrá merevedett testem; kiszakadó sóhajjal, ernyedten beledőlök a karjaiba, gyöngéden átölelem. Végighullámzik rajtam a megkönnyebbülés, sírni tudnék meghatottságomban, ahogy újra és újra végigszánkázik a hajamon simogató keze. Aztán maga felé fordítja az arcom, és megkeresi a szájával az enyém. Épp oly gyöngéd a csókja, akár az érintése.
Csöndesen becézgetjük egymást így, hol egymás karjaiba bújunk és simogatjuk egymás hátát, vállát, karját, hol össze-vissza pusziljuk egymás arcát, hogy aztán újra csókban találkozzon a szájunk. Hosszú percek telnek így el, de nem sietünk. Ki akarjuk élvezni az egymásratalálás édes, szívdobogtató pillanatait. Lassan lekerül rólunk a pizsama, és kezünk új testrészek felfedezésére indul, de a fő erogén zónákat még elkerüljük. De egyre jobban felizgat, hogy meztelenül simulunk egymáshoz, a csókjaink már hevesebbek, és egyre erősebben kapaszkodunk egymásba. Érzem hasamnak nyomódó kívánását, és már nem bírom tovább: muszáj megérintenem. Lágy és bársonyos a bőre mindenütt, illata elbódít. Nem is tudom, melyik nagyobb élvezet: hogy érinthetem a testét, tenyerembe simíthatom a feneke félgömbjét, ujjaimmal finoman morzsolgathatom a golyóit; vagy az, hogy az ő csodás simogatásait élvezhetem, ahogy visszahúzza a makkról a fitymát, és ujjbegyével alig érintve köröz rajta.
Nem akarom egy pillanatra se megszakítani ezt csodás együttlétet, de egy idő után elhúzódik tőlem, és helyezkedni kezd. Megértem mit akar, és segítek neki megtalálni azt a pozíciót, amely mindkettőnknek a legkényelmesebb, és közben jól odaférünk a szánkkal egymáshoz. Ő ér hozzám előbb forró nyelvével, és olyan kéj vonul rajtam végig, hogy fél percig csak mozdulatlanul élvezni tudom, de aztán kicsit magamhoz térve (vagy inkább önuralmam még jobban elvesztve) rábukom én is a Kedvesre, hogy viszonozzam a gyönyört, amiben részesít. Bizsereg az ajkam, a nyelvem a kívánástól, hogy hozzáérhessen a bőréhez, nem tudok betelni az élménnyel. Úgy érzem, sose akarnám abbahagyni, minden apró milliméterét meg akarom ismerni a számmal, végig akarom ölelni és simogatni a nyelvemmel. Csak azért engedem ki rövid időre a számból egy kis finomabb, izgatóbb becézgetésre, hogy annál jobban essen mindkettőnknek, amikor újra bekapom, hogy ritmusosan tovább szopjam. De meg is érdemel mindent, amit csak adhatok neki, mert már kitörni készülő vulkánnak érzem az altestem a ténykedésétől. Remegek az élménytől, ahogy újra és újra elmerül a farkam forró és nedves szájában, ahogy szinte megmasszíroz az ajkaival. De még nem akarom, hogy kitörjön a láva abból a vulkánból, együtt akarok elmenni vele. És úgy tűnik, ez sikerülni is fog, mert érzem teste feszüléséből, hogy már neki sincs sok hátra. Még egyszer kitörlöm nyelvem hegyével a nyílásában megjelenő előnedveket, mire akkorát szív rajtam, hogy elvesztem az önuralmam, az irányítást testem felett, és megállíthatatlanul elindul belőlem a gyönyöröm áradata, hogy eltűnjön a torkában. De én se maradok szomjasan, még magamhoz térni sincs időm, amikor már szinte könyörög a teste, a csípője tolakodó mozdulata, hogy még mélyebben vegyem be, ahogy megrándul bennem, és kilövell.
Aztán megnyugodva már, pár útrabocsátó puszival és nyalogatással elengedjük egymást, hogy aztán összebújva belehulljunk az alvásba mély kútjába a testünk forróságától felmelegedett takarók között.


14 évesen élményem

Az első élményemnél alig voltam 14 éves. Volt egy osztálytársam akivel jó barátok voltunk és sokat lógtunk együtt. Előfordult többször hogy szexuális témákról beszéltünk,szóba került a hokizás is,de nem mert egyikünk sem kezdeményezni(mint utóbb kiderült mindketten ugyanazt akartuk). Sokat jártunk tóra fürödni,azon a napon isoda mentünk. Álmodni sem mertem volna a történteket!Bementünk a vízbe és rövid viccelődés után megfogtuk egymásét fürdőnacin keresztül. Valahogy úgy volt hogy mondta nekem a Jani hogy áll a farka,nem hittem el de a tudattól valahogy nekem is felállt aztán megbeszéltük hogy meggyőződünk egymáséról. Pár pillanat volt de totál kész voltam. Mondtam is neki hogy verjük ki,kimentünk a partra távol az emberektől egy bokros részen,majd ki durrant mindkettőnk farka. Leültünk,elővettük és elkezdtük verni(akkor láttam először álló farkat)és mondtam neki érdekelne milyen lehet másét fogni,hamar bele is egyezett hogy próbáljuk ki. Huzogattuk egymásnak és én kb egy perc mulva el is mentem ő is utánam nem sokkal:) Nagyon élveztük mindketten,meg is beszéltük és kiderült hogy régen vágytunk rá. Ő elmesélte hogy mikor egymás mellett pisiltünk próbálta lesni(énis az övét,ekkor már elmondtam)én meg elmeséltem neki hogy tesiórán alig birtam magammal. Sokat dumáltunk és később volt is folytatás. Nekem nagyon durván életem legjobb napja volt:) Remélem sikerült úgy leírnom hogy átéljétek kicsit az örömöt.


Két férfi egy sivár bánya bolygón

– A francba!
Tim Vega sziszegve rántotta arca elé olajfoltos kezét, hogy jobban szemügyre vegye rajta a vágást, amit a megcsúszó vibro-csavarhúzó ejtett rajta épp az imént. A sebből erősen folyt a vér, és Tim kapkodva körülnézett valami után, amivel elállíthatná.
– Várj, máris hozom a mentőládát! – hallatszott a háta mögül egy ismeretlen hang. Tim odafordult, de már csak a hátát látta egy fekete üstökű fiúnak. A srác pár pillanat alatt lekapta a polcról a piros jelzésű dobozkát, és már rohant is vissza vele. Gyors mozdulattal felnyitotta, s már neki is látott, hogy szakszerűen ellássa a sebet. Tim bénultan állt, s valami furcsa, szorító érzés volt a mellkasában, ahogy elfigyelte azokat a karcsú ujjakat, amint gyöngéden ápolják széles tenyerű, izmos kezét.
Még sose látott ilyen szépet, mint ez a fiú.
Kissé alacsony, vékony, de kellemesen izmos, kecses és gyors mozgású fiatalember volt. Gyönyörű, hosszú szempillái meg-megremegtek, ahogy a kötözésre koncentrált; vékony, puha ajkait kicsit összeharapta. Tim elmerülve gyönyörködött a teljesen simára borotvált bőrű, lágy vonású arc szemlélésében. A fiú megérezte a figyelő tekintetet, és felnézett rá sötétbarna, meleg pillantású szemével, majd hirtelen huncut mosolyt villantott rá. Tim zavarba jött, elpirult.
– Köszönöm a segítséget – motyogta.
– Nagyon szívesen. – vászolta a fiú befejezve a kötözést. – A nevem egyébként Mark Dreams, és új vagyok itt. A délelőtti hajóval érkeztem, és most a művezetot keresem.
– Gyere, elkísérlek hozzá.

A telep őrtornyainak reflektorai újra és újra bevilágítottak Tim szobájának ablakán. A férfi a hátán fekve figyelte, ahogy furcsa árnyakat rajzol a bevilágító fény a plafonra. De csak a szemei itták be a látványt, a gondolatai másutt jártak. Az elmúlt két hónapon gondolkozott, és a változáson, amit Mark megjelenése hozott az életébe. A torokszorító érzésen, ami azóta se hagyta el, hogy először megpillantotta. A furcsa vonzódáson, ami fiú felé irányította minden figyelmét, törődését, a vágyra, ami folyton arra ösztökélte, hogy megérintse azt a karcsú testet. A vágyra, aminek ma a zuhanyzóban már alig tudott megálljt parancsolni, és ami már az altestébe kergette a vért, oly erős volt.
Ilyen érzést eddig még mindig csak nők váltottak ki belőle, és nem értette, hogy most mi történt vele. Igaz, lassan már két éve él itt, ezen a sivár bánya-bolygón, ahol ritkaságszámba megy egy-egy nő látványa. És tudta jól, hogy társai közül sokan, akik nem érik be az erosz-szimulátor nyújtotta megkönnyebbüléssel, egymásnál keresik az élvezetet, de őt mindig hidegen hagyták az effajta események.
De Mark más. Nem tudta, miért és hogyan, csak azt érezte, hogy más. Neki az. Neki különleges. Olyan hatással van rá, mint még soha senki sem, még nő sem. Mintha külön jelentést hordozna minden mozdulata, minden szava. Ahogy ránéz a hol komolyan figyelő, hol pajkosan mosolygó meleg tekintetével. Ahogy beletúr a hajába. Ahogy könnyedén felszökken a magas bányagépek platójára. Ahogy tréfásan belebokszol a karjába, ahogy összenevet vele…
És ahogy várakozva nézett rá ma a zuhanyzóban. Mert észrevette, észre kellett, hogy vegye…

Aznap ők ketten voltak az utolsók, mert a 6-os gép marófeje makacsul ellenállt minden javítási próbálkozásuknak, és jóval a műszak letelte után sikerült csak befejezniük. A tusolóban még ott terjengett a pára, de már üresen kongott a helyiség, amikor beálltak egy-egy szemközti csap alá. Mark még tisztálkodás közben se tudta abbahagyni annak fejtegetését, hogy szerinte hogyan kellene legközelebb átalakítani az elektronikát, hogy kivédjék a marófej állandó meghibásodását, de Tim nem hallotta jól a zuhogó víztől a szavait, hát kinyitotta a kabinja ajtaját, és átkiabált Marknak, hogy nem érti, mit mond. Erre a fiú is kinyitotta az ajtót és zavartalanul folytatta a mondókáját.
Tim most már jól hallott minden szót, de agya már nem fogta az akusztikus jeleket, minden idegszála a látványt dolgozta fel, amit Mark meztelen teste nyújtott. Szinte teljesen szőrtelen volt, az ágyékánál lévő bozont csak még jobban odairányította a tekintetet a lába közé. Tim nem is tudta jó darabig levenni a tekintetét arról az arányos, egyenes hímtagról. Mark épp az arcát mosta, behunyt szemével nem vehette észre, hogy figyelik, és mire kinyitotta, Tim erőszakkal elfordította a tekintetét. De érezte, hogy a testével is el kell fordulnia, mert különben Mark azonnal észreveszi, hogy milyen hatással volt rá a látványa. Próbált lazítani, elterelni a figyelmét, megijedve az esetleges következményektől sikerült is valamelyest alapállapotba kényszerítenie a testét, de zavartsága mégis beszédes lehetett, mert mikor összegyűjtve bátorságát újra felé fordult, Mark furcsán komoly tekintettel figyelte. És igen, kicsit várakozva is. És mintha direkt ingerlőn simított volna magán végig a mosakodás ürügye alatt. De Tim sietve befejezte a tisztálkodást, elzárta a csapot, lezárta a beszélgetést, és ruháit magára kapkodva, szinte kimenekült a zuhanyzóból.
És most itt fekszik a hátán, figyeli a fényeket, és igyekszik elfogadni a tényt, hogy olyasmit akar, amit nem akar akarni, de mégis olyan szüksége van rá, mint szomjas vándornak a vízre.

Halk a koppanás az ajtón, és tétova, de a csöndben jól hallatszik, megtöri Tim gondolatait. Nem kell odamennie és kinyitnia az ajtót, hogy tudja: ki áll odakinn. Nem is mozdul, nem is szól, úgyis tudja, hogy be fog jönni. Hosszú, hosszú a pillanat, csak a szíve dobog vadul, aztán felszakad belőle a sóhaj, ahogy surran a nyíló ajtó. Rövid időre kivilágosodik a félhomályos szoba, amíg belépő Mark mögött be nem csukódik automatikusan az ajtó. Ott vár a fiú szótlanul az ajtó előtt még pár másodpercig, aztán könnyed lépteivel odasuhan az ágyhoz, s már rajta is a keze Tim arcán. Meleg tenyere megpihen rajta egy pillanatra, aztán hüvelykujjával végigsimítja a férfi száját. Tim nem tud elleállni a késztetésnek, és megnyitja ajkait, hogy bekapva az ujj hegyét, előbb bátortalanul, majd egyre hevesebben el ne kezdje a szájával, a nyelvével simogatni és szopogatni. Nem látja a sötétben, inkább csak érzi, hogy Mark a nadrágja körül matat a kezeivel, majd hirtelen lendülettel felpattan, letolja a ruhadarabot, és azzal a kezével, amivel eddig Tim arcát simogatta, ráhúzza a férfi fejét az ölére. Tim gondolkodás nélkül bekapja a felkínált testrészt, és ugyanúgy becézgeti, mint előbb azt a hüvelykujjat. Orrába csap valami édes és izgató férfiszag, amitől még inkább megkeményedik odalenn. Kezeivel belekapaszkodik Mark őrjítően sima és izmos fenekébe, húzza-húzza rá magára a fiút, és közben egyre vadabbul szopja. Elfojtott vágyai most áttörve minden erkölcsi gátat átrepítik őt az ösztönök birodalmába, ahol már semmi se számít, csak az, hogy minél szorosabban hozzásimulhasson ahhoz a meleg, egyszerre puha és kemény testhez, hogy karjaiba ölelhesse azt a karcsú csípőt, hogy végigsimíthasson a fenék izgató vágatán, tenyérében morzsolgathassa a heréket, amivel kéjes nyögéseket csalhat elő a fölé tornyosuló fiúból.
És közben azt gondolja, hogy ennél nagyobb gyönyör nincs és nem is lehet. A tévedésére akkor jön csak rá, amikor Mark elhúzza magát tőle, és kutató ujjaival megkeresi a nadrág alatt feszülő rudat, hogy kiszabadítva börtönéből, végigsimítson rajta karcsú ujjaival. Tim torkából olyan hang szakad ki, mint még soha, hogy aztán átmenjen folyamatos vinnyogásban, ahogy a fiú ráhajol a szájával, és előbb finoman, aztán egyre szenvedélyesebben szopni kezdi. Nincs a világegyetemben olyan erő, ami meg tudná akadályozni, hogy pár gyönyörrel telt perc után ki ne robbanjon belőle a magja. És Mark úgy szívja és nyeli le, mintha valami édes nektár lenne. Tim lihegve, remegve próbál magához térni az élmény után, miközben Mark melléfekszik, és mosolyogva figyeli az arcát. Aztán a férfi széles mellkasára hajtja fejét, s míg nyelvével a mellbimbója köré húz nedves köröket, keze bejárja az izmos, puha szőrrel borított férfitestet. Érintése egyszerre nyugtató és izgató, ügyes ujjai érintése nyomán hamarosan újra feszül a vágy Timben. De most már nyugodtabb tempóban fedezi fel kezeivel Mark minden porcikáját, már inkább gyengéden, mint vadul öleli magához. Figyeli a fiú sóhajtásait, és megérzi, ahogy felgyorsul a lélegzete, amikor a keze az anus környékén simít végig. Eljátszik hát ott az ujjaival, és maga is egyre inkább izgalomba jön a gondolatra, amit fantáziája már elévetít az elkövetkezendőekrol. De képzelete messze szegényesebbnek bizonyul ahhoz képest, amit akkor él át, mikor Mark ügyes segítsége folytán végre belemerülhet a testébe. Ahogy ott térdel a fiú mögött, egyik kezével a csípőjét fogva, és így irányítva az egyesülést, a másikkal elől ingerelve Markot, és közben érzi a hímtagját körülölelő meleg és szűk férfi-feneket, amint újra és újra belehatolhat, olyan fokú gyönyört él át, ami végképp kisöpör a tudatából minden emberit, és visszamerül ösztönlényének legmélyére. Amikor végül elérve a kéj csúcsát beleélvez Markba, már levegőt is alig kap. Nem is észleli, hogy a fiú már másodpercek óta csak liheg a saját orgazmusa után.

Forró, izadságtól és nedvektől fénylő testük kimerülten hever az ágyon egy darabig, aztán Tim előkaparja a takaróját, és magukra teríti. Így hullanak bele az álom kútjába. A szoba csöndjében csak halk szuszogásuk az egyetlen nesz, és a bevilágító fények vetnek furcsa árnyakat a falakra.


Helló mindenki!

15 éves voltam amikor koleszban laktam.Volt az osztályunkban egy kis buzi 14 éves, aki úgy nézett ki mint egy ribanc, és én voltam az aki a legjobban utálta. Kiderült hogy egy szobába keveredtünk és együtt is fürdünk (egy fürdő 2 embernek, függöny is van) Rettenetesen utáltam őt, viszont nagyon vonzónak találtam. Egyik fürdésnél megkérte hogy szappanozzam be a hátát. Fel voltam izgulva, ilyen alkalmat nem hagytam ki!! Beszappanoztam a hátát, de közbe a fenekét is, közben jól megmarkolásztam. Gondolta hogy kezdeményezek, ezért smároltunk is. Így ment ez sokáig míg végül a koleszszobában nem csináltuk. Elképesztően jól szopott! Hát még milyen jól dugott!
Kellemes élmény volt egy kis buzival!


Belémnyomta a nagy farkát…

Most ért véget egy balatoni sport-táborozás. A körülmények ideálisak voltak: izmos testek, négyágyas szobák, közös zuhanyzók, egy óriási nappali. A tábor egyik felében voltak a lányok, a másikban a fiúk. Én három vadidegen sráccal kerültem egy szobába. Gyorsan lezavartuk az ismerkedési procedúrát, ahol kiderült, hogy a többiek mind nagy nőfalók és elsősorban csajozni jöttek. Ráadásul már régebbről ismerik egymást, úgy hívják magukat, hogy az ABC-team. (András, Botond, Csaba)

Pillanatok alatt kicsomagoltak, majd „gyerünk vadászni” felkiáltással kibújtak izzadt gönceikből és fürdőgatyába bújtak. Ekkor kezdődtek első megpróbáltatásaim. Nem a várt bő, hosszúszárú nacikba bújtak, hanem az egyesületi, elasztikus, „majdnemtanga” csöppségekbe szuszakolták terjedelmes csomagjaikat. Szerencsémre hamar kirohantak, így nem vették észre, milyen hatást gyakoroltak rám.

Csak vacsora előtt értek vissza és harsányan mesélték, ki kit nézett ki magának. Készültek az estére. Bár szigorúan tilos, jókora alkohol mennyiséget táraztak be. Mint mondták, ezzel lehet puhítani a lányokat. Még azt megkérdezték, zavar-e, ha nem csak mi négyen lennénk éjszaka a szobában. Természetesen nem zavar – válaszoltam.

Az ismerkedési est nekem nagyon unalmas volt, ezért elég korán visszavonultam olvasni. El is aludtam éjfél körül.

Hajnal felé értek vissza a szobatársaim. Két vihogós libát is hoztak magukkal. Egyáltalán nem voltak szégyenlősek, mert alig léptek be az ajtón, máris pucérak voltak mind az öten. A viselkedésükből és a mozgásukból látszott, hogy alaposan sikerült ellazulniuk. Se velem, se a villanykapcsolóval nem törődtek. Alig karnyújtásnyira tőlem lengették méretes szerszámaikat. A és C teljesen borotvált volt és B is eléggé fazonra volt igazítva. Őszintén szólva a lányokat nem igazán néztem meg. Azt sem tudom, szépek, vagy csúnyák voltak. Csak annyit láttam, hogy szopnak mint a gép és felváltva kínálják fel magukat.

Már vagy fél órája ment a műsor, mikor „C” megkérdezte, nem akarok-e beszállni. Miért ne? – gondoltam, hiszen a gatyám feszülését úgysem lehetett titkolni. Azt meg úgysem tudják, hogy mire izgultam rá.

Félénken álltam be a csapatba és nem igazán tudtam, mit tegyek. Ekkor láttam, hogy „A” elég kifacsart pózban próbál benyomulni a vörös csajba, de mindig mellécsúszik. No, nekem sem kellett több, segítettem rajta. Megragadtam forró szerszámát és lyukra igazítottam. Hihetetlen jó érzés volt megmarkolni a kissé ragacsos, vastag dorongot. Mivel nem váltottak pózt, többször is szükség volt a segítségemre. Gondoltam, kicsit aktívabb leszek. Hozzájuk hasaltam és úgy tettem, mintha a lányt kényeztetném, de valójában minden lökésnél sikerült végignyalnom a gyönyörű szerszámot. Legszebb az volt, amikor elsült, „véletlenül” éppen kicsúszott és a nyelvemre pumpálta fehér nedűjét. Kicsit adtam a felháborodottat, de közben titokban nagyot nyeltem.

Ekkor rájöttem, hogy ez a segítősdi nagyon jó álca. Már közelebbről megismerkedtem mindegyik farokkal. Minden rendben lett volna, ha a szőke liba nem kezdi el pofázni, hogy dugjam meg.

Nem akartam lebukni, ezért mögé álltam és minden előmunka nélkül tövig nyomtam a seggébe. Könnyen bement, mert már tocsogtam az előnedvektől, ennek ellenére visítani kezdett, hogy egy rohadt szadista állat vagyok. Hiába csitítgattuk, nagyon berágott és azt mondta azonnal elmegy, ha a többiek nem büntetnek meg.

Még felocsúdni sem volt időm, mikor ketten lefogtak és „B” belémnyomta a legalább 25 centis farkát. Ekkor én kezdtem el vinnyogni, de nem a kíntól! Rajtam kívül mindenki röhögött – belül én is – de „B” röhögése egyre halkabb lett és egyre inkább a sóhajok és nyögések domináltak. Még két lökés és kiszakadt belőle egy artikulátlan üvöltés, miközben belémélvezett.


Egyetlen módon

Harry Piton; Harry 19 éves, Voldemortnak és a halálfalóknak végük. Az ellenük folytatott közös küzdelem megszüntette Harry és Piton között a gyűlöleletet, helyébe először megértés, majd bizalom és bajtársiasság, végül barátság lépett. Itt kezdődik a történet. Hangos csilingelés és dudaszó vált ki az Abszol utat benépesítő emberek keltette morajból. Hamarosan feltűnt a hang forrása is, egy megbűvölt tricikli, aminek oldalát az aznapi Mágikus Hírharang lapjai borították be, és amely igencsak fel volt pakolva az említett sajtótermék példányaival. Időről-időre egy szöveg futott végig az újság lapjai fölötti fehér sávon, és ugyanakkor egy fülsiketítő férfihang hallatszott, amint a szöveget olvassa.
Megjelent a Mágikus Hírharang!
Tessék, csak tessék!
Viták a vérfarkasok jogairól a Minisztériumban!
Óriástámadás Norvégiában!
Legyen Ön is tájékozott, olvassa a Mágikus Hírharangot!
Vegyék, vigyék a Harangot!
Bunda a kviddicspályán!
Harry Potter egy ex-tanárának a szeretője!
Itt a legfrissebb Mágikus Hírharang!
Új bájital a csontnövesztéshez!
Metamorf mágusok kongresszusa Londonban!
Tessék, csak tessék!

A Füvészkert gyógy- és varázsnövény boltból kilépő Harry azonnal odasietett a triciklihez, és becsúsztatott pár sarlót az elején lévő nyílásba, mire rögtön a kezébe repült egy példány a lapból. Ügyesen elkapta, de bele se pillantott, hanem hóna alá csapta, és elindult a kanyargós utcán a Poros papiros antikvárium felé.
Pedig egy kívülálló bizonyára azt várta volna, hogy azonnal fellapozza az oldalt, ahol legszemélyesebb magánügyein csámcsog valamelyik újságíró, de Harry tisztában volt vele, hogy az elsőtől az utolsó betűig hazugságot olvashatna csak, és az nemigen érdekelte. A Mágikus Hírharang bulvár rovata egy halom szenny volt, viszont a többi része korrektül tudósított, és Harryt érdekelte a vérfarkasok jogairól folyó vita, amiért végül is megvette a lapot. Azt a cikket viszont zavartalan körülmények között szerette volna elolvasni.

De ilyen nyugodt perceket leghamarabb csak aznap este talált, vacsora után, amikor békésen üldögélt Perselus társaságában a hátsó kertre néző teraszon. Az újság szerint jó esély volt arra, hogy megszüntessék a vérfarkasok elleni diszkriminatív intézkedések jó részét, leginkább annak köszönhetően, hogy továbbfejlesztették és egyszerűen előállíthatóvá, valamint eltarthatóvá tették a farkasölőfű-főzetet. Amiben nem kevés szerepe volt a Harry mellett ülő férfinak is.
– Ha ez sikerül, akkor Remusék szobrot fognak neked állítani – kommentálta vidáman a hírt, miután beszámolt róla neki.
– Még csak az kéne – morogta a bájitalok mestere, de a szeme sarkában megbúvó mosoly jelezte, hogy jólesett neki az elismerés. Aztán tovább folytatta a saját magazinja, a Bűvös bogyók tanulmányozását.
Harry azonban egy darabig még elnézte őt.
Megváltozott az utóbbi időben. – gondolta. A fekete hajba itt-ott már néhány ősz hajszál vegyült, s bár a fiú nem látta jelét, hogy hízott volna, de volt tanára arca mégis teltebbnek tűnt. Talán mert hiányzott róla a régi, mindig szigorú kifejezés, és helyét valami szelíd komolyság vette át. A mozdulatai is sokkal nyugodtabbakká váltak, már nem jellemezte az a fajta hirtelenség, mint azelőtt.
Olyan volt, mint egy állandóan lesben álló, veszélyt szimatoló állat. Most meg mintha befészkelte volna magát egy biztonságos kis vacokba, és élvezi. – Harry mosolyogva fordult vissza a Hírharanghoz. Elolvasta még a beszámolót az óriás-támadásról, aztán hátralapozott, a csontnövesztő bájitalos cikket akarta megmutatni Perselusnak. A hatodik oldalon azonban szembetalálta magát saját fotójával, ahogy felnéz, mielőtt belépne egy ajtón, amely fölött ott díszeleg a bolt cégtáblája:

Furfangos főzetek
Cégtul.: Piton & Potter.

Harry felsóhajtott. Megint úgy érezte, hogy neki volt igaza, amikor tiltakozott az ellen, hogy az ő neve is felkerüljön a táblára. Ráadásul eredetileg Perselus Potter & Piton formában akarta feltenni, és nem kevés szóba került, míg végre lebeszélte róla.
– Értsd meg végre, komolyan gondoltam, hogy tényleg csak csendestárs akarok lenni a vállalkozásban! – nyomta meg a szó elejét akkori vitájukban. – Én nem értek az üzlethez, és – mint azt oly sűrűn a fejemhez vágtad – mosolygott rá egy fintor kíséretében a professzorra – a bájitalfőzéshez se igen. Nekem csak pénzem van, amivel nem tudok mit kezdeni.

És ez így is volt igaz. Persze igazából annyi pénze Perselusnak is volt, amikor elhagyta a Roxfortot, hogy megvegye ezt az akkoriban még igencsak lerobbant épületet a kerti üvegházzal, és az üzlethelyiséget. Még arra is futotta, hogy beindítsa a boltot, de már arra nem, hogy rendbe is tegye. Márpedig a sötét, elhanyagolt helyiségbe nem szívesen tértek be a reménybeli vevők, és a férfi otthona is minden volt, csak épp kényelmes vagy lakályos nem. Viszont tágas volt, és Harryben ez felébresztett egy ötletet, amikor először látogatta meg őt új otthonában. Cserébe a tőkebefektetéséért, csak szerény részesedést kért a haszonból. Viszont kért még valamit: egy szobát Perselus otthonában, ahol eltöltheti a szünidőket, amiket nem akart az ilyenkor kiürülő auror-iskolai kollégiumban tölteni.
– Ezt mindenféle pénz nélkül is megkapnád, tudod jól. – mondta Perselus mélyen a szemébe nézve.
– Tudom. – bólintott a fiú, és valami kaparni kezdte a torkát. Gyorsan odalépett hát, és megölelte a férfit, hogy kifejezze azt, amit szavakkal nem tudott. Kezek simították végig a hátát nyugtatóan. Ugyanúgy, mint akkor …
Akkor, amikor nem sokkal Voldemort halála után egy nap kitört belőle a feszültség, ami fokozatosan gyűlt benne, mióta csak tudta, hogy előbb-utóbb úgyis szembekerül vele.
A többiek, a barátai felszabadultan ünnepeltek, és nem értették, hogy ő miért nem. Hiába is próbálta elmagyarázni, hogy úgy érzi, mintha megjárta volna a poklot, és megtörten, bemocskolva és egy életre megbélyegezve került volna ki onnan. Hiába, mert nem csak nem értették meg, de meghallgatni sem akarták. Csak a szép, fényes jövőt látták, és gondolni sem akartak a múlt sötét árnyaira.
De Harrynek szüksége volt rá, hogy kibeszélje, kisírja magából a fájdalmat, hogy megértést és megnyugtatást találjon, hogy helyesen és jól cselekedett. Ezt találta meg Perselusnál, ezt kapta meg a férfitól, akit akkoriban gyötört a bűntudat, hogy miatta majdnem odaveszett Harry, és csak hajszálon múlt, hogy nem Voldemort győzedelmeskedett.
Harry napokig szinte kapaszkodott belé, állandóan szüksége volt a jelenlétére, és órákig ült mellette, néha némán, néha pedig az egész lelkét kiöntve folyt belőle a szó. A férfi pedig mindig ott volt, bátorítóan átölte, és minden szava, mozdulata biztosította őt arról, hogy nincs egyedül a világban, hogy ő mellette áll, hogy rá számíthat, és hogy ez mindig így is lesz most már.

– Ne is törődj vele. Csak a szokásos hülyeségek.
– Tessék? – ocsúdott fel Harry a gondolataiból Perselus szavára.
– A cikk – mutatott a férfi az ölében heverő újságra, ami a Harry Potter egy nála 20 évvel idősebb, volt tanárával él együtt címet viselő írásnál volt nyitva. A fiú csak most döbbent rá, hogy már percek óta ül a cikkre meredve, noha a szemei nem azt olvasták, míg a múltba szaladtak vissza a gondolatai.
– Ja nem, nem érdekel mit írnak, még el se olvastam. Csak … elgondolkoztam.
– Min? – A férfi hangja aggódónak tűnt.
– Azon, hogy … biztos vagy benne, hogy nem árt az üzletnek, ha … ha ilyeneket írnak rólunk? – lengette meg a lapot. Legnagyobb meglepetésére a férfi vidáman felnevetett. Az utóbbi időben már gyakrabban látta mosolyogni, de a nevetés még mindig ritka dolognak számított Perselusnál. Csodálkozva nézte, ahogy félreteszi saját újságját, feláll a fonott székből, és jókedvűen odasétál hozzá.
– Jaj Harry, megdöbbentő, hogy mennyire nem ismered még az embereket – guggolt le elé, és kapaszkodott meg a fiú térdében. – Ha láttad volna, hogy mekkora forgalom volt ma az üzletben, nem kételkednél benne, hogy a lehető legjobb dolog, ha ilyenfajta cikkek jelennek meg.
Megint felnevetett Harry elámult arckifejezését látva.
– Őszintén szólva – folytatta vigyorogva – már gondoltam is rá, hogy ha nem írnak maguktól, akkor magam fogok terjeszteni ilyen pletykákat.
– Te viccelsz – hápogott a fiú.
– Na jó, ez tényleg túlzás lenne. – komolyodott el kicsit Perselus arca. – De tény, hogy az emberek egy jó része kedveli az ilyen intim pletykákat, és persze kíváncsiak. Kíváncsiak rá, hogy ki is a híres Harry Potter szeretője. És mert kíváncsiak, hát bejönnek a boltba, hogy megnézzenek maguknak engem.
– De … de hát ez olyan … – Harry nem tudta szavakba foglalni, hogy milyennek is találja, inkább csak vágott egy undorodó fintort. – Téged ez nem zavar? – kérdezte aztán a továbbra is rendületlenül mosolygó Perselustól.
– Ugyan már! – szólt az könnyedén. – Hisz tudod jól, hogy mindig is hírnévre vágytam. -tette hozzá enyhe öngúnnyal és kajánul vigyorogva.
– Na igen – mosolygott most már Harry is – de nem gondoltam, hogy ilyen hírnévre.
– Hát igaz, ami igaz, nem ez volt álmaim netovábbja, viszont vigasztal a gondolat, hogy miközben bámulnak rám borjúszemekkel, én könnyedén rábeszélem őket, hogy vegyenek a legújabb ránctalanító krémemből díszfiolában, vagy rájuk tukmálok egy nagyobb tétel fogyasztó italt. – fintorgott a férfi a két legkeresettebb árucikküket emlegetve.
– A lényeg az, hogy jól megy az üzlet. Egyébként se panaszkodhatunk, de egy-egy ilyen hülyeség után – bökött az újság felé – rohamosan nő a forgalom, és marad is napokig. És még később is jönnek vissza olyan vevők, akik eredetileg csak engem megbámulni tértek be, de közben észrevették, hogy nálam olyat is megkaphatnak, amit máshol nem.
– Hidd el Harry – emelkedett fel a férfi – te vagy a legjobb reklám. – mosolygott le rá kedvesen.
– Ha te mondod … – sóhajtott a fiú beletörődően, de nem látszott jókedvűnek.
– Mi a baj? – guggolt vissza mellé Perselus aggódva. – Téged tényleg zavar ez? Figyelj, ha …
– Nem! Nem érdekel ez a része. – szakította félbe Harry. – Volt időm megtanulni, hogy ne figyeljek oda ilyenekre.
– Akkor mi a baj?
– Hát … nem is tudom … szóval, a lányok az iskolában … – elakadt, nem tudta, hogyan folytassa. Ilyenekről ők nem szoktak beszélgetni.
– Értem. – bólintott komoran a férfi. – Nincs esélyed náluk, mert azt hiszik, hogy …
– Nem! – vágott a szavába megint. – Egyáltalán nem, nagyon is van esélyem náluk, szinte le se lehet vakarni őket a nyakamról. – hadarta. – Mind meg akar menteni a női nem számára – gesztikulált színpadiasan, – amióta először célozgattak rá az újságban, hogy nem csak üzlettársak vagyunk. – Bosszúsan fújt egyet, aztán folytatta.
– Csak éppen oda se figyelnek közben arra, hogy én mit mondok, oda se figyelnek rám, és aztán csodálkoznak rajta, hogy miért nem kellenek nekem – morogta. – Csak a hírességet látják bennem, engem meg nem. – fűzte hozzá duzzogó képpel.
– Jaj te szegény, most akkor sajnáljalak téged? – gúnyolódott a férfi, de nyoma sem volt benne a régi szenvedélynek, amivel mindig bántani akarta őt.
– Nem, nem kell, hogy sajnálj – fintorgott a fiú – nem erről van szó. Igazából nem érdekes ez az egész, nem kell nekem egy lány se.
– Hát, akkor talán próbálkozz meg a fiúkkal. – vágta rá viccelődő hangon a férfi, és leült Harryvel szemben a földre, kezeivel átfogta a térdét.
– Nem, nem a lányokról van szó, és nem a fiúkról. Nekem egy ember kellene, aki … aki megért engem. Úgy, mint te. Ez a legfontosabb, és … és akkor minden más is rendben lenne.
– Senki sem fog úgy megérteni, mint én. – válaszolt elkomorodva Perselus. – Mert senki nem volt ott, senki nem látta és hallotta, hogy min mentél keresztül.
– Igaz. – hajtotta le a fejét Harry.
– De szerintem nem is kell, hogy ennyire megértsen, elég lenne, ha csak úgy nagyjából. És fogsz is ilyet találni előbb vagy utóbb.
– Tudom. De … nem is ez izgat engem. Pont nem ez.
– Akkor?
Harry tétovázott. Nem, nem akarta megbántani a másikat, olyanról beszélve, ami igazából nem tartozik rá, és Perselus magától sohasem beszélt a személyes dolgairól.
– Hát … én inkább attól félek, hogy te … hogy te nem fogsz találni senkit – nyögte ki végül. – Úgy értem, hogy nem … nem jársz el sehova, csak a növényeiddel foglalkozol, meg a bájitalokkal, meg a bolttal … és ha az emberek azt hiszik rólad, hogy te … meg én … szóval senki nem is fog közeledni feléd se, és … szóval érted … – mire a végére ért, már a füle is piroslott zavarában.
A férfi egy darabig csak nézte őt, az arckifejezése megfejthetetlen volt.
– Te komolyan az én szerelmi életem miatt aggódsz? – kérdezte aztán csendesen.
– Ühüm. – motyogta a fiú, kicsit félve Perselus reakciójától.
– De miért?
– Hát mert … mert én azt szeretném – kereste a szavakat Harry -, mert én azt szeretném, ha te boldog lennél. Annyira megérdemelnéd már, és … nem tudom – vont vállat -, én csak boldognak akarlak téged látni. Olyan … olyan jó rád nézni, és látni, hogy elégedett vagy, hogy örülsz az elismerésnek, amit a kutatásaidért kaptál, meg amikor a vevőid dicsérik a főzeteidet, és én azt hiszem, hogy már … már csak egy társ kellene melléd, és akkor tényleg maradéktalanul boldog lehetnél. És én nem szeretném, ha ez … ha ez amiatt nem valósulhatna meg, mert itt élek veled, és az újságok ilyen hazug cikkeket irogatnak rólunk.
Perselus még mindig komoly arccal őt figyelte, és látszott a szemén, hogy agyában egymást kergetik a gondolatok.
– Gyere ide! – nyújtotta végül felé a kezét.
Harry nem értette, mit akar, de szó nélkül odatelepedett mellé a földre, hagyta, hogy a férfi az ölébe húzza, magához ölelje. Egy percig így tartotta őt, aztán kicsit elhúzódott tőle, hogy a szemébe nézhessen.
– Harry! Nekem nincs szükségem senki másra.
A fiú vitatkozni akart, de Perselus a keze intésével belefojtotta a szót, és folytatta.
– Nincs szükségem rajtad kívül senki másra. – hangsúlyozta. – Érted?
És Harry értette. Értette, noha elhinni nem volt képes azonnal. Izgalmában nyelt egyet, és szinte ijedten meredt a férfire. Hogyan … hogyan adhatná a tudtára, hogy komolyan gondolta azt, hogy boldognak akarja látni, és ezért bármit megtenne? Hogyan mondhatná el neki, hogy mennyire megszerette, mennyire közel érzi magához, és mennyire jó neki, ha vele lehet?
Aztán rájött, hogy egyetlen mód van, amivel elmondhatja mindezt neki. Szavak csendültek fel elméjében, régen hallott szavak. Szeretni csak egyetlen módon lehet, Harry. Egész szívedből, teljes odaadással. Minden más csak gyönge füst, mely elszáll az idők szelében.
Levette a szemüvegét, hogy ne legyen útban, félresöpörte a fekete fürtöket Perselus arcából, és odahajolt a szájához. A csókja tétova volt és bátortalan, de elég ahhoz, hogy megértsék, és gyöngéd viszonzást kapjon.

A férfi szája meleg volt, puha, és óvatos. Olyan lassan és vigyázva ért az övéhez, mintha nem is bízna benne, hogy sokáig tarthat ajkaik finom érintkezése. Pedig Harrynek esze ágában sem volt megszakítani a csókot. Túl kellemes volt, és túl bizseregető, hogy ilyet tegyen.
Amellett végre nem érezte azt az idegességet, amit eddig mind a három alkalommal, amikor egy-egy lányhoz ilyen közel került. Akkor mindig úgy érezte, hogy tőle várják el a magabiztos kezdeményező szerepét, pedig leginkább tanácstalannak és tapasztalatlannak érezte magát az ilyen helyzetekben. De most ez nem számított. Itt nem számított, vele nem. Most csak hagynia kellett, hogy azok az erős karok átöleljék, a hajába túrjanak a hosszú ujjak, egyre szenvedélyesebbé váló csókjuk alatt birtokba vegyék a száját, egy forró nyelv keresse meg az övét. Mikor végül mégis elhúzódott kicsit, csak azért tette, hogy végre levegőhöz jusson.
Pihegve mosolygott rá a bizonytalan tekintetű Perselusra, akinek ettől megkönnyebbülten görbült felfelé a szája sarka. Újra és újra megcsókolta Harry arcát, száját, még az orra hegyére, lehunyt szemhéjaira is jutott belőlük. A fiú halkan felnevetett, és belenézett Perselus mélyfekete szemébe, ami örömtől csillogott. A jól ismert arcon sosem látott ragyogó fény gyúlt fel. Boldog volt, látszott rajta a végtelen boldogság. Harry érezte, tudta, hogy nem is kellene semmi több a férfinak, megelégedne ennyivel is – most igen. De ő már nem akart visszafordulni az útról, amin elindultak. A teste érintés után vágyott, érezni akarta magán a férfi kezét, a száját, bőre az övéhez akart simulni.
Újra megkereste azokat forró ajkakat, és közben szorosan, egyre szorosabban bújt hozzá. Most az ő ujjai túrtak bele a fekete fürtökbe, ahogy magához húzta Perselus fejét. Szenvedélyességével adta tudtára, hogy mi után áhítozik. Rájött, hogy a jobbára magányos kamaszkor után, milyen éhesen vágyik a fizikai kapcsolatra, és mennyire élvezi most annak minden percét és mozzanatát. Kipirult bőrével, a férfi ruhája alá csúsztatott remegő ujjaival erről mesélt neki, és Perselus megérezte a fiatal test sóvárgását. Elhúzta kicsit magát tőle, mélyen a szemébe nézett, mintha azt kérdezné, hogy valóban ezt akarja-e, és nem fogja-e megbánni, de Harry tekintete magabiztosan sugározta a választ.
Érezni akarlak. Teljesen. – mondta ki gondolatban, és tudta, hogy a férfi így is meghallotta őt.
– Menjük be. – suttogta, és egy gyors csókot nyomott Harry szájára, mielőtt felálltak volna.

Még szinte be se léptek az ajtón, Perselus már húzta is le a fiúról a pólót, miközben maga előtt terelte a lépcső és az emeleti hálószobák felé. Mire felértek, elhagyott ruhadarabok jelölték meg addigi útvonalukat. Harry nem tudta eldönteni, hogy miért a férfi szobájába tolja be őt Perselus: azért, mert eleve oda akarta, vagy csak azért, mert az volt közelebb. Mindenesetre jó választás volt, mert az ő ágya nem volt akkora, mint amire most lehuppant egy szál alsóban, és figyelte, ahogy Perselus megszabadul a nadrágjától. Látta, hogy automatikusan tolná le utána a fehérneműt is, de aztán a fiúra pillantva megállt a keze, és inkább odament hozzá az ágyhoz. Megint leguggolt elé, mint a teraszon, amikor beszélgettek.
– Harry … – kezdte, de az rátette az ujját a szájára, és megrázta a fejét.
– Tudom, hogy vigyázni fogsz rám és jó lesz nekem. És ennél több nem is kell.
De a férfi nem érte be ennyivel. Elhúzta Harry kezét, belecsókolt a tenyerébe, aztán kicsit szomorú szemekkel felnézett rá.
– Az apád lehetnék – suttogta.
– De nem vagy az. – vágta rá Harry határozottan. – Ellenben az egyetlen ember vagy, aki mellett képes vagyok boldog lenni.
– Szükségem van rád. Kérlek. – tette hozzá kicsit később könyörgő szemekkel, és Perselus pillantásából látta, hogy ez eldöntötte a dolgot.
Hátrébb csúszott az ágyon, és kezénél fogva maga után húzta őt. A férfi engedelmesen követte, fölé hajolt, rá a szájára, csókja megint olyan gyöngéd volt, mint a legelső. Tenyere végigsiklott Harry mellkasán, le az oldalán karcsú csípőjéig. Ott körzött, míg szája lassan szintén lefelé indult.
Mikor elérte egyik mellbimbóját, Harry meglepve felnyögött a gyönyörtől. Ez visszacsalogatta a férfi kezét ideföntre, hogy addig simogassa a másikat, míg a becézgetéstől hegyesen fölfelé nem mered mindkettő. Aztán Perselus újra feljebb húzódott, szinte félig ráfeküdt a fiúra, megcsókolta a száját, az arcát, végül a füléig csúsztak az ajkai.
Harry ekkor ismerte be magának, hogy tulajdonképpen nem ismeri a saját testét sem. Ellenben Perselus láthatólag teljes biztonsággal tudja, hogy mivel lehet őt felizgatni. Egyszerűen a fülét kívül-belül nyalogató nyelv elég volt hozzá, hogy éledező férfiassága robbanásszerűen megkeményedjen. S mintha csak megérezték volna, hogy most vált szűkké az alsója, rásiklott a domborulatára egy meleg tenyér. Harry eddig is a szaporán szedte a levegőt, de most nyögve kapott utána. Megfeszült a teste az eddig sosem érzett érintéstől, félő volt, hogy azonnal robbanni fog. De mielőtt ez bekövetkezhetett volna, Perselus elhúzódott tőle, és lejjebb tolta azt az utolsó ruhadarabot. Harry segített neki teljesen megszabadulni tőle, aztán a férfi tenyere végigsiklott a lábán, a combja belső felén, egy rövid, őrjítő pillanatig megpihent a heréin egy simogatásra, végül minden további teketória nélkül felcsúszott a merevedésére, rákulcsolta az ujjait, és finoman húzgálni kezdte rajta a bőrt.
Harry érezte, hogy az ágyon támaszkodó kezei remegnek, ahogy felemelte kicsit felsőtestét a levegőért vívott harcban, amiből hirtelen sehogy sem lett elég. Nem fogja sokáig bírni, ez biztos volt. Pedig legszívesebben egy örökkévalóságig akarta volna érezni ezt a gyönyört, ami messze felülmúlta azt, amit magának tudott szerezni.
De képtelen volt visszatartani magát, és egy nyöszörgő hang kíséretében visszahanyatlott az ágyra, ahogy elélvezett. Behunyt szemmel ízlelgette a gyönyör pillanatait, és az utána érkező kielégült megnyugvást. Arra tért magához, hogy Perselus elengedi, aztán egy forró száj lopott rövid csókot a homlokára.
– Pihenj csak. Mindjárt visszajövök. – hallotta suttogását.
Elgyengülten hevert hát tovább, amíg vissza nem tért hozzá a férfi, és le nem törölgette egy nedves törülközővel. A törölgetés alapos volt és hosszas, és egy idő után átment olyan simogatásba, amitől Harryben halványan megint megmozdult valami.
Hálásan magához húzta a még mindig alsóban lévő férfit, és megpróbálta leszedni róla azt, hogy hasonló örömökben részesítse. Az első, amit megállapított, amikor végre lekerült a fehérnemű, hogy Perselus, ha nem is borotválja, de mindenképp megkurtítja időnként a szőrzetét.
– Meleg van – vonta meg a vállát a férfi, amikor tétován odanyúlt először, és arcára kiült a csodálkozás.
Harry kicsit zavarba jött az idegen hímvessző látványától, de csak furcsa érzés volt megérinteni, egyáltalán nem taszító. Kicsit sápadtabb, de ugyanolyan meleg bőr fedte, mint az övét, s ha nem is volt méretre és alakra pont olyan, igazán elenyészőnek tűnt a különbség. És egyáltalán nem reagált másképp az érintésekre, mint a sajátja. Talán csak a gazdája volt kevésbé szemérmes ahhoz, hogy hangosan kifejezze, amit érez. Perselus szinte az első pillanattól kezdve zihált, néha kis nyöszörgés is kitört a torkából, amikor Harry felbátorodva a pozitív fogadtatástól hüvelykujjával a makk hegyére húzott körökkel próbálta még több gyönyörhöz juttatni, vagy amikor tenyere lesiklott egész a golyókig.
Végül a férfi nem bírta tovább, és elhúzta Harry kezét. Láthatólag még nem akart elmenni. Határozottan a hátára fordította a fiút, és ráhajolt a szájával az ölére, hogy megízlelje annak lassan éledező vesszejét.
Ilyen nincs. Ezt nem is lehet kibírni. – Harry tényleg úgy érezte, hogy valami el fog pattanni benne pillanatokon belül. Annyira őrjítő volt az a nedves, forró száj, ahogy ráborult, ahogy a makkján fel s le szánkázott a bőr a férfi ajkainak szorításától. Izgalma a kibírhatatlanságig fokozódott, és most már őt sem érdekelte, hogy milyen hangokat ad ki magából.
– Perselus, Perselus! – kiáltotta újra és újra a nevét. Gerince ívbe feszült, aztán visszazuhant, de még mindig nem ment el. Egyszerűen túl jó volt, olyan volt, mint a repülés. A teste pedig akarta még ezt a jót sokáig. Úgy érezte, nem tud betelni vele. Perselus még közelebb húzódott hozzá, egyik kezével a heréit kényeztette, a másikkal a fenekét simogatta. Aztán ritmust váltott, gyorsított a szopás ütemén, és Harry érezte, hogy megint közeledik egy új, egy sokkal magasabb csúcs felé. Mikor elérte, az utolsó pillanatban átfutott az agyán, hogy bármi történjék is, egész életében emlékezni fog erre az érzésre, és a férfira, akitől kapta. Aztán ráhullott az öntudatlanság, és reszketve elélvezett.
Mikor feleszmélt, Perselus fejét érezte a hasán, ahogy remegő szájjal belefojtja a nyögéseit a bőrébe, miközben valami nedvességet érzett a lábán. Sajnálta, hogy a férfi nem tudta megvárni, hogy ő fejezze be neki, amit elkezdett, de belátta, hogy beletelt volna egy kis időbe, míg meg tud mozdulni. Még ahhoz is alig érzett magában elég erőt, hogy felhúzza magához, és kárpótlásul gyöngéden végigsimogassa az arcát.

Sokáig feküdtek így egymás karjaiban, a másik vadul dobogó szívét hallgatva, míg lélegzésük visszanyerte szokott ritmusát.
Aztán Perselus elhúzódott tőle, és kutatva nézett rá.
– Miért …? – bukott ki belőle a kérdés.
Harry nem akart erről beszélni. Nem tudta, mit mondhatna, ami ne hangzana patetikusan. Inkább megvonta a vállát.
– Úgy döntöttem, hogy kitolok a firkászokkal. Ezentúl nem terjeszthetnek rólunk hazugságokat. – vigyorgott. – Legyen csak igazuk abban, amit írnak.
Perselus is elnevette magát, de aztán megrázta a fejét, és újra elkomolyodott.
– Miért? – ismételte meg újra, és Harry belátta, hogy megérdemli a választ.
– Mert szeretlek. – mondta végül egyszerűen. – Mert te ismersz engem, mert megértesz engem. Mert téged nem a hírnevem érdekel. Mert jó vagy hozzám, mert tudom, hogy bízhatok benned, mert számíthatok rád. Mert biztonságban érzem magam melletted. És mert jól érzem magam veled. Mindig. Itt is – legyintett egyet, az ágyra utalva. – Jó volt veled, csodálatos volt veled. Mert gyöngéd voltál, és tudtad, mire van szükségem. Mert ismersz engem. Mert szeretsz engem. Kell még más?
– Semmi. Semmi más nem kell. – suttogta a férfi, és odahúzta magához, gyengéden ringatva ölelésében.

Harry aznap éjjel azt álmodta, hogy repül. Másnap reggel az első gondolata az volt, hogy van még egy olyan csodálatos dolog, mint a repülés. Perselus karjaiban ébredni.


A férfi tűsarkúban Karl Lagerfeld szemével

baptiste-giabiconiKarl Lagerfeld fotózta Baptiste Giabiconi-t tűsarkúban, női ruhában és meztelenül (nem teljesen, a tűsarkú rajta volt) a Purple magazin számára. A fotósorozat Helmut Newton (aki erotikus divatfotói miatt (is) vált híressé) tiszteletére a “The Iconic Newton Woman” címet kapta. Úgy látszik Karl és Baptiste teljesen összenőttek az utóbbi időben… Baptiste Giabiconi amúgy nem most elöször bújik női ruhába egy fotózás kedvéért. A párizsi Vogue-ban Chanel kabátot, nyakláncot és tűsarkút viselt, míg a japán Vogue-ban Anja Rubik-ot ölelte egy szintén Chanel ruhában..

További képek és videó itt